Napfény

Ez az időszak a természetben a tűzről szól. 
Szent Iván éjszakája van.
Az én életemben is jelen van a tűz,  nem a felszínen, nem láthatóan. Csupán számomra érezhetően.
Nehéz időszak van mögöttem, telve mindennel,amit az élet hozhat.
Furcsa átalakulás az,ami zajlik... :) 
Olyan,mint amikor a mélyben, belül izzik a parázs, a láng, gyűjti az erőt a következő megmérettetéshez. 
Ülsz a kertben, behunyod a szemed, éget perzsel a Nap. Mások nem bírják körülötted, menekülnek az árnyékba, elbújnak a fény elől.
Te nem, Te megfürdesz benne. Magadba szívod,mint az elemek,amik elveszítették erejüket, most töltődnek.
Lassan fokozatosan tűnik el az elmúlt időszak fagyos magánya, a kétségbeesés.
A fáradt,szürke,megkopott napok. Elmúlnak,mintha soha ott sem lettek volna.
Lehullanak,mint az elfáradt bilincs. A kéreg,amely oly sokáig vette körül a belső magot, lehullani látszik.
Nem teszel semmit, csak élvezed. Magadba szívod, hogy sokáig tartson. Maradjon belőle a fagyos téli napokra is.Mert jönnek még, bizonyosan.
De tudod, hogy bármikor,amikor elővesz a kétségbeesés.,amikor a dolgok elveszni látszanak, van a mélyben egy magma, egy ős, mély erő. Bármikor előhívhatod, ha kint túl hideg van.
Elég,ha csendben, mélyen  csak befelé figyelsz.
Ott van, el nem múlik,bármikor segítségül hívható, a Te igazi Napfényed!!:))