Várni

Várod, hogy végre felkeljen a nap, hiszen új nap jön, tele lehetőséggel.
Megiszod a kávét, még kicsit álmos vagy. Nem kicsit,nagyon álmos vagy.
Megfőzöd a következő feketét, bízva abban, hogy ezáltal majd felébredsz.
Sorra veszed az aznapra tervezett teendőket. Nem lelkesít. Nem érzel örömöt.
A napi rutin.
És akkor elgondolkozol, milyen rég volt már ,amikor nem kellett várni semmire.
Mert vártad,hogy végre felnőtt legyél, hogy megtaláld a neked való párt,akivel közösen tervezhettek tovább.
De ez manapság keveseknek sikerül elsőre. És akkor várhatsz tovább, az igazira, aki nem is létezik.
Vártad,hogy megtaláld a neked való munkát. De hét közben vártad,hogy végre hétvége legyen.
Vártad,hogy legyen saját otthon. Vártad,hogy gyereked legyen.
Megfogant. És Te vártad,hogy végre megszülessen, hogy elkezdjen beszélni, hogy járjon.
Vártad,hogy kicsit nagyobb legyen, önálló,hogy végre egy kicsit újra magad lehess.
Vártad,hogy véget érjen a tél, vártad,hogy nyaralni menj.
Vártad,hogy megtanuljon olvasni a gyerek,hogy már ne neked kelljen olvasni az esti mesét.
Vártad,hogy elég nagy legyen és egyedül mehessen el otthonról.
Vártad,hogy véget érjen a nyár,hogy újra beköltözhessen egy kis állandóság a napokba.
Vártad az ünnepeket, a születésnapokat.
Vártad, hogy végre tényleg ott legyél,ahol a helyed van.
Ahol minden nap öröm,ahol nem is veszed észre,hogy dolgozol,mert azt teszed,amit szeretnél.
És közben felnőtt a gyerek.És Te már nem várod,hogy akár egy hónappal is később legyen.
Már nem várod a holnapot.
Csak a mát akarod. De azt egészen. Igazán.
Nem akarsz tudomást szerezni az időről,ami igazából nem is létezik.
Benne akarsz lenni a pillanatban. Élvezni azt, ami van.
Ami most van. Mert csak ez számít igazán.
Hát, akkor hajrá,legyél benne a pillanatban !!