Szeretjük azt hinni,hogy a dolgok rajtunk kívülálló okok miatt történnek.
De az az igazság, hogy soha,senki más nem felelős az életünkért, csupán,mi magunk.
Ahogy én látom,ahogy én hiszem,aminek én gondolom.
És minden,még a legreménytelenebb helyzet is visszafordítható. Ha akarjuk.
Persze nem csak egyedüli felelősség ez, a társasjátékban többen vannak.
De szeretem azt mondani, hogy én a magam részéről mindent megtettem. Rajtam nem múlott.
Adtam és kaptam. Lehetőséget, alkalmat a hibák helyrehozására. És kaptam.
Így történik meg az, hogy amikor elengeded valakinek a kezét, az utolsó pillanatban megtorpansz.
Tudod, hogy ha végleg elengeded, lezárul egy korszak.
Mint ahogy nagyon sokszor megtörténik egy ember életében.
Az enyémben is volt már ilyen, nem is egy.
És akkor jönnek a fantomfájdalmak. Minél idősebb vagy, annál inkább ragaszkodsz. De azt is tudod, hogy mi az,amit nem tehet meg veled senki. És akkor mérlegelsz.
Mi lenne, mi van akkor, ha..
Végigzongorázod a lehetőségeket,nincs benned félelem. ismered már az utat,amikor magad járod, egyedüliként.
És egyszer csak megváltozik., Valami. Először csak egy kis jelet veszel észre. Kételkedsz, nem értetted-e félre. Aztán egyre tovább tart, és már nem félreérthető.
Kezded benne jól érezni magad, és elhiszed, hogy vannak még csodák... El akarod hinni...
És egyszer csak,reggel,amikor ránézel a naptárra, eszedbe jut... évforduló....eddig mindig elfelejtetted...de most valamiért eszedbe jut, hát miért ne lehetne ez ünnep??
Lehet, mert csak rajtunk múlik, hogy minek látunk valamit. Akadály, vagy lehetőség.
Hát legyen az. Esély,meg tudjuk csinálni, ha akarjuk.
Boldog évfordulót! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése