2014. november 21., péntek

Hála

Teljesen ismeretlenül kezdtétek a beszélgetést. De volt ebben valami nagyon furcsa.
Nem is értetted.
Annyira kedves volt és figyelmes, nem vagyunk ehhez hozzászokva.
Egy apró üzlet lebonyolítását intéztétek. Még soha nem is találkoztatok.
De érezted, hogy különleges emberrel van dolgod.
Ahogy lezártátok a beszélgetést, mintha legalább a főnyeremény ügyében egyeztetnétek.
Másnapra megbeszéltétek, hogy a valóságban is realizálódik az üzlet. Nem nagy tételről volt szó.
Nem értetted, honnan ez az óriási lelkesedése mégis.
Aztán a másnapi találkozón nem tudtál ott lenni, meg is írtad üzenetben, de ez már nem érkezett meg.
Legalábbis nem időben.
Telefonhívás, nem ismerős szám. Persze, ő az.
Sűrű elnézést kérsz, hogy feleslegesen megtette az utat, még egyeztettek, szabadkozol.
De ő mosolyog, szinte látod magad előtt...
Vidám, kedves, megértő....
Leteszed a telefont, és egyszeriben megérted, hogy ez most egy igazi ajándék Neked.
Felnézel az égre és, megköszönöd. Nagyon hálás vagy!!
Ez a mai lecke.
Az mutatja meg igazán, hogy milyen ember vagy, ahogyan azokkal bánsz, akiktől nem vársz semmit.
Vagy talán pont az ellenkezőjét kapod, mint amit vársz....
A boldogságunk nem függ senkitől, csakis saját magunktól.... :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése