Mindenkinek szíve joga, úgy és azt ünnepelni, amit csak szeretne.
Hiszen ettől szép ez a világ.
A február közepi ünnep kapcsán azonban felmerült bennem néhány gondolat.
Az utóbbi időben sokszor, látom ,hallom, olvasom, hogy valakitől függővé tesszük magunkat.
Én csak akkor leszek, valaki, ha Te mellettem vagy, és csak akkor tudok létezni, ha Te ott vagy velem. Te miattad vagyok, ott ahol vagyok, és Nélküled én már nem is lennék ugyanaz, ha nem vagy velem, akkor padlóra kerülök, stb.
Álljunk már meg egy kicsit!!
Mindenki - kivétel nélkül- különleges, egyedi, megismételhetetlen.
De ha én ezt nem tudom magamról, ha nem hiszem el,hogy szerethető vagyok, akkor soha senki,nem tud mellettem maradni hosszú távon. ( Még, ha igen,akkor sem biztos! :) )
De ha én nem tudom magamról, hogy egymagam is kerek egész vagyok, akkor a másiknak egy idő után hiányérzete támad. Vagy éppen úgy érzi fojtogatják.
Én hiszek abban, hogy engem akkor lehet szeretni, ha én szeretem magamat. És itt semmiképpen nem az egocentrikus önimádatra gondolok.
Ha szeretem magam, ha jól érzem magam a saját társaságomban,akkor más is ott akar majd lenni.
Hosszú távon is, akár évtizedekig.
De ha azt érzi, hogy egyedül nem lennék képes a világgal is megbirkózni, akkor egy idő után nem akarja majd a mankó szerepét játszani. Mert ez bizony fárasztó lehet.
Valentin napon azt kívánom, merjétek szeretni magatokat, töltsetek el minőségi időt magatokkal, élvezzétek az életet. A napsütést, a szelet, vagy akár az esőt.
Mert ha valaki igazán szabad, tud tartozni valakihez teljesen! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése