2014. május 10., szombat

Csend

Talán először, amikor kimész az ajtón, jól át kellene gondolni, hova is tartasz.
Minden lépés után, jön egy következő, és vannak lépések, amelyek után bizonyos másikak nem következhetnek.
Ha azt gondolod,mindig a másik az,aki elrontja, akkor először nézz magadba.
Jó mélyen. De még jobb, ha odaállsz a tükör elé,és belemondod a saját szemedbe.
Mert legvégül, úgysem marad senki, csak Te .
Ha megtettél mindent, kipróbáltad és sehogy sem megy. Ha aludtál rá, és akkor is ugyanúgy gondolod, akkor,de csakis akkor, lehet,hogy Neked van igazad.
És akkor mi van ?
Annyira fontos ez?
Nem hiszem.
Van ennél valami sokkal fontosabb. Mi az amit érzel?
Mindig,mindent meg akarunk beszélni, megszerelni,megoldani.
Nyerni akar mindenki.
Nyertesek világában élünk. Az,aki nem elég erős, nincs mindig a toppon, néha félrecsúszik, sajnáljuk. Szegény, nem sikeres.
Talán rossz a mértékegység....
Egy kicsit befelé fordulni, meghallgatni, mi szól,onnan belülről...
Nekem a csend, a legnagyobb barátom...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése