Májusi eső

Esik. Napok óta. Bent is, legbelül. Legbelül eltört valami, próbálod összerakni, de nem megy.

Hihetetlen, hogy micsoda nagy utazásra képes az ember a lélek bugyraiban.

Ülsz, nézel magad elé, és mérföldekre jársz.

Néha jó, sőt kell, utazás a lelked körül. Jót tesz neki az ilyen  esős, borongós idő.

Elkezdheted a számvetést, a rendrakást.

Rájössz, melyik a Te utad, és melyik ami biztosan nem az.

Rohanunk a mindennapokban, és észre sem vesszük, úgy elmennek a napok, a hetek.

Jó néha megállni. Figyeled a belső csendet, befelé hallgatsz.

Rájössz, hogy soha , senki nem jobb társaság magadnál.

És nem azért,mert nem szereted a másik embert. Nagyon szeretsz, sok mindenkit.

De Te vagy az,aki ott volt életed minden pillanatában, akkor is,amikor marokkal kellett összeszedned a lelked darabjait, és azt hitted, ezt nem éled túl. De túlélted. Ettől lettél erős.

Ott volt, azokban a pillanatokban is,amikor a legnagyobb boldogságot élhetted át.

Kettő ilyenre emlékszel pontosan, persze volt több is, sok apró, amik szintén nagyon fontosak, de ez a kettő meghatározza az egész életedet. Amiért ide jöttél. 

Évek óta tudod, hogy mi volt a célja, hogy leszüless.

És Ők Téged választottak. 
 Milyen furcsa, hogy pont anyák napján jutnak eszedbe ilyen dolgok.

Elnézed őket, és mérhetetlen boldogságot érzel. Semmihez sem foghatót. 

Ők a Te igazi sikereid, az, hogy ők jó úton induljanak el.

Persze fontos vagy Te is, mert hát ők csak akkor lehetnek jól, ha Te jól vagy... Jól vagy?

Hát majd igyekszel!

...de az érzés, ami a szíved körül zsiborog, egyre erősebb, már már úgy érzed, nem is bírod el, és egyszer csak kiszakad, a HÁLA... boldog vagy és örökre hálás, hogy édesanya lehetsz!