Nem lehet félelemben élni. Nem lehet kiszámítható világot teremteni magunk köré.
Mert abba előbb utóbb belehal a lelked.
Egyszerűen kell az érzés, hogy élsz.
Add oda,amid van. Ha visszaélnek vele ,nem a Te bajod.
Vagyis akkor egy rövid ideig biztosan.
Amikor megkapod a pofont, akkor egy pillanatig még levegőt sem kapsz, az a bizonyos gyomorszájon rúgás olyan.Megvolt, ez is,az is...:)
De nem teheted meg magaddal, hogy attól való félelmedben, hogy bántanak,biztonsági játékot játszol.
Oda kell adnod magad, teljesen és egészen, ha azt akarod, hogy megérintsenek az örömök, azok az örömök,amikor legszívesebben sikítanál.
Ahhoz az kell, hogy ne a pálya széléről figyelj, hanem rúgj Te is labdába.
Fuss, rohanj, érezd, ahogy szétszakad a tüdőd, ahogy tele lesz friss,éltető levegővel.
Ha belefásulsz, meghal a lelked. És az rosszabb, még annál is mintha igaziból meghalnál.
Szeress, gyűlölj, harcolj,nevess szívből, akarj a mából egy olyan holnapot, ami még szebb, még jobb.
Küzdj az életedért! A valódiért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése