2014. május 6., kedd

Pont olyan,mint az életünk. A futás.
Elindulsz, kell egy társ, aki biztat. Nem azért,mert egyedül nem menne, hanem mert együtt könnyebb.
Ha esetleg elfáradnál útközben, vagy úgy éreznéd, hogy nem akarod, vagy nem bírod.
Elindultok. Egyik lépés a másik után. Számolod a mérföldköveket.
Célokat tűzöl ki. Még addig szeretnék eljutni. Addig ki kell bírnom.Még csak egy kicsit kell kitartani.
Meglesz! Minden lépéssel közelebb érsz.Már szinte élvezed.
Tudod, hogy meg tudod csinálni. Meg akarod csinálni.
Ahogy minden lépés egyre nehezebb, úgy lesz egyre könnyebb az út maga.
Magadért csinálod. Mert csak akkor lehet haladni a cél felé, ha néha legyőzöd önmagad. Kilépsz a komfortzónádból, és egy kicsit megerőlteted magad.
Már látod a végét, amit kitűztél,mindjárt eléred, kicsit lassítod a lépteidet, tudod milyen az érzés, amikor megvan,amit akartál, csak még egy kicsit kivársz.
Mert nem az a legjobb érzés,amikor célba érsz, az eufória, katarzis.
De a boldogság maga, az út, amíg végigmész rajta....





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése